‼️3 ÓRÁNKÉNT ETETNI KELL‼️ 3.rész

Az megvan ugye, hogy a szülésnek nem akkor van vége, amikor a kisbaba kibújik, hanem amikor már a lepény is megszületett. Egy átlagos magyar kórházi szülésnél e kettő között nem telik el több mint 3-5 perc, és akkor ők ezt már késői köldökellátásnak mondják és esküsznek rá, hogy a köldökzsinór már nem pulzál. Hogy milyen súlyos következményekkel jár az újszülöttre nézve, hogy nem kapja meg a vére egyharmadát, arról már nagyon sokat írtam és beszéltem. De nézzük meg mit jelent ez a gyermekágy szempontjából. Valójában a lepényi szak sürgetésének két oka van: 1. a Magyarországon még mindig általánosan elterjedt, barbár, korai és kiadós gátmetszésből mindaddig ömlik a vér, amíg a varrással ezt meg nem állítják; 2. még mindig általános vélekedés, hogy a szülés akkor jó, ha minél hamarabb vége van.Sokszor nem is kell különösebben erőlködni a kórházi személyzetnek, hogy a lepényi szak pár perc alatt megtörténjen, mert erről már gondoskodtak a kitolási szakban erőteljesen feltekert vagy beadott oxytocinnal. Az eredmény legtöbbször egy kivérzett, gyenge, ösztöneiben megzavart újszülött és egy kivérzett, ülni-állni-pisilni sem tudó, gyenge, gondoskodási ösztönét nehezen megvalósítani tudó újdons(z)ült édesanya, és ennek a két állapotnak az egymásra találása adja a gyermekágy alapképletét. Érthető, hogy sok fájdalommal, kétségbeeséssel és kudarccal találkoznak az anyukák, amit még szégyen is kísér, hiszen az elvárás a rózsaszín ködben lebegő babaillatú primadonna, akinek minden elsőre flottul megy. Csoda-e, hogy miután testestől-lelkestől odatették magukat a nők és cserébe kaptak egy jó nagy leckét arról, hogy a doktor úr segítsége nélkül ez nem is ment volna nekik és még egy jókora sebet is a legérzékenyebb részükbe, aztán minimum testszégyenítést és segítség helyett ellenőrzést (de ott is csak a gyerek fejlődése a lényeges, hogy az anyukával mi van, az kit érdekel?), nem nagyon kapkodnak, hogy ezt minél többször átélhessék?
És akkor itt jön az én egyik vesszőparipám: a szülésben nincsen semmi felesleges! Minden nagyon pontosan és jól van kitalálva, akkor is, ha még nem értjük, hogy mi a funkciója. Az 50es évek óta már egy csomó dologról derült ki, hogy csak gondoltuk, hogy a beavatkozással, sürgetéssel mi jobbat teszünk a nőknek, gyerekeknek, közben meg hatalmas károkat okoztunk. Igaz ez a lepényi szakra is. Bármennyire is furcsa ez a szülés legtörékenyebb időszaka. Az újszülött megpróbál adaptálódni a kinti, a bentitől teljesen eltérő körülményekhez, az anyuka pedig konkrétan két világ határán áll kapuként. Kapuként, ami egyszerre semmi, csak üres tér, amibe meg lehet érkezni, de egyben a minden is, két teljes világ összeérése. A lepény megszületéséig még várandósnak minősül, hiszen a szülésnek nincsen még vége, de közben már kint kell gondoskodnia az újszülöttről. Ha ezek a törékeny pillanatok nem lennének alapból túlbiztosítva, akkor az emberiség nem tudta volna ilyen sikeresen benépesíteni az elmúlt évezredekben a Földet. Ahogyan a méhlepény kétszeresen biztosítja az oxigénellátást, mert még ott van benne az oxigándús vér, ha esetleg az újszülött az első pillanatokban valami miatt nem tudna levegőt venni, úgy a gyermekágy jó indulását is duplán biztosítja, ha nem rángatjuk ki idő előtt az anyából. És hát ez is milyen zseniális, hogy az a kb. 100 ml vér ott van azonnal, mint egy infúzió, de szülés közben még "nincsen ott", nem növeli a baba súlyát. Ugyan ilyen zseniális, hogy a lepény még leválás közben is, amíg csak összeköttetésben van az anyával nyomja bele a szeretethormont, a jutalomhormont, a belső fájdalomcsillapítókat és az adrenalint, hogy éber és tetrekész legyen az első órákban, ahogyan mindez megy a kisbabába a vérrel, az őssejtekkel, az oxigénnel együtt. Így a szülés ugyan 1-2 órával is hosszabb, viszont a gyerekágy egy minden jóval feltöltött csecsemővel és magát kompetensnek érző és cselekvőképes anyával kezdődik. Nem mindegy.
A várandósság és a szülés homonkeverékei a 3.-5. nap körül ígyi-úgyis kiürülnek és ilyenkor még a legszebb szülés után és a legproblémamentesebb korai gyerekágyban is beleesünk egy jó nagy gödörbe, de ha eleve nem kaptuk meg a nekünk járó hormonokat, akkor már hamarabb jelentkezhet és hosszabban elhúzódhat ez a folyamat.
Mit tehetünk ez ellen? Először is legkésőbb ilyenkor jöjjünk haza a kórházból. Már a megszokott dolgaink rendje és a saját intim tér elfoglalása jót fog tenni. Aztán az 1. ás 2. részben felsorolt praktikák mellett, most vessük be az Isten hozott fürdőt (ennek korábban már leírtam a receptjét) és dúsítsuk hangulatjavítókkal mint pl. rózsavíz, levendulaolaj, copaiba olaj, adjunk mellé egy meleg citromfű teát és a vízből kijőve, a még meleg, nedves bőrt simítsuk át pl. mandulaolajban oldott 1 csepp vanilia olajjal vagy valami ehhez hasonló lágy finomsággal.
A kétségek között gyötrődő gyerekágyast ne hagyjuk magára, empátiával segítsünk neki különválasztani a "gödör" miatti rémképzeteket a valós veszélyektől és ha szükség van rá, akkor hívjunk segítséget pl. szoptatási tanácsadót, bábát, gyerekágyas dúlát stb.
Jó esetben néhány sírással, kiborulással 1-2 nap alatt átjutunk ezen a nehéz, de élettani helyzeten. Baj akkor van, ha empatikus segítség, tápláló környezet, megértő társ hiányában ez az állapot hosszútávon megmarad.

eye-crossed-out

Bizonyos emberek érzékenyek lehetnek erre a fényképre.