Ez most egy filizófikus jellegű írás - az előző elhivatottságomhoz talán méltóbb -, aki a gyors infókért jött ide, inkább lapozzon.
Egy ideje egy nagyobb lélegzetű fordításon dolgozom, ami nagy megtiszteltetés és kihívás is egyben. Többször éreztem már, hogy talán túl nagy is vagy talán inkább, hogy én túl kicsi vagyok hozzá. Van egyszer egy nehézsége az idő síkjában, hogy amilyen időbeli történésekre hivatkozik, attól mi 30-40 évvel le vagyunk maradva. Aztán van egy térbeli nehézség, hogy az itteni rendszer másképpen működik, itthon a szülésznőknek közel sincsen olyan kompetenciája, mint ott és ezért sok minden itthon nehezen adaptálható, mert kórházban orvosi hatáskörnek bizonyulna. Aztán van egy generációs nehézség is, mivel a szerző nálam idősebb generációhoz tartozik és ezért az, ahogyan megszólítja az olvasót ma nehézkesnek hat. Ráadásul ez egy nagyon alapos kézikönyv és mint ilyen remélhetőleg még több későbbi generációnak is szól és ezért a fordításnak "időtállónak" kell lennie. Nem lehet, hogy a poros stílusa miatt merüljön feledésbe, mert szakmailag nagyon jó, Magyarországon vágyálom szintű. Tehát elegyítenem kell a szakmailag pontos, de mégis mai megfogalmazásokat méghozzá úgy, hogy közben a szakember se csóválja a fejét, de egy nem szakmabeli várandós is megértse miről van szó. Aztán van még az is, hogy a kiinduló nyelvben vannak nyelvtani nemek, amik sok esetben egy egészen más árnyalást adnak egy ilyen nagyon női témának. Sőt, mondhatnám, hogy egy-egy szó választása komoly feminista konnotációt tartalmaz, ami egy nyelvtani nemeket nem ismerő nyelvre, mint a magyar nehezen átültethető, miközben a mozgató rugó, nevezetesen, hogy ezek NŐI dolgok és a nőknek kell dönteni bennük és ők osztják a jogosultságokat, ők a valódi szakemberei a szülésüknek stb. nagyon is fontos üzenet ma Magyarországon. Sok fejtörést okoztak nekem ezek a dolgok, de több száz oldalon keresztül megbirkóztam eddig velük.
Aztán eljött egy szó és megnyílt ezzel egy olyan, nevezzük világnézeti dimenziónak, amin csak társadalmi léptékben lehetne változtatni és csak aztán lehetne lefordítani.
Ez a szó pedig a hüvelybemenet. Van úgyanis a könyvben a szülésról szóló fejezetben egy lendületes bekezdés, aminek a dinamikája arra épül, hogy a magzat szemszögéből írja le érzékletesen, hogy micsoda küzdelem megszületni. Hogy milyen elszántság és alázat kell ahhoz, hogy a vaksötétben, fejünket szinte fájdalmasan lehajtva, össze- és kipréselődve bemerészkedjünk a csontos medence kapuján. Majd ott mint valami rémálomban egy elvarázsolt vizi csúszdán kell egyre lejjebb ereszkedni a medence üregében. Miközben egyre növekvő erő présel össze és kifelé, sosem tudhatjuk, hogy a következő kanyarban milyen alakú lesz a csúszda, merre kell fordulnunk, hogyan kellene jól belehelyeznünk a fejünket. Miközben a fejünket néha meghúzza vagy akár a csontjait is egymásra tolja ez az erő, annak érdekében, hogy kiférjünk rajta. A leírásban egyre feszültebb a hangnem, egyre fokozódik a drámaiság, ami abban a pillanatban nyer feloldozást, amint a magzat megérkezik a kijárathoz. Igen, mert ezen a nyelven és az általam ismert többi nyelven is a hüvelynek kijárata van vagyis a hivatalos elnevezés hüvelyKIJÁRAT, csak magyarul hüvelybemenet.
Nemcsak arról van szó, hogy képtelenség ezt a drámai mélységekben egyre fokozódó képet azzal befejezni, hogy és akkor ennyi gyötrődés után a magzat elérkezik a bejárathoz .. de mondhatnám úgyis, hogy egy világszemlélet van emögött. Egy nő hüvelyének a külvilággal közlekedő részén ugyanis egy nő életének legalább a 90%-ában kifelé távozik valami. Kezdve onna, hogy korakamaszkorunk óta az öntisztulását azzal biztostja, hogy váladékot termel, később a menstruáción és a szülésen át egészen a szex utánig, amikor is az ondófolyadék kifelé távozása hosszabb időt vesz igénybe, mint amennyi idő alatt bement...
Szóval nekünk nőknek ez kijárat, ez nem kétséges. Akkor hogyan lehetséges, hogy a saját szerveink elnevezésében sem veszik figyelembe az életünket? Mit árul el vajon ez arról a rendszerről, ami minket csak a saját szemszögéből ír le, aszerint lát és láttat, hogy neki mi vagyunk és nem aszerint, hogy magunknak mit jelentünk? Értitek ezt? Na, hát ezen filóztam így a kávészünetemben nőnaphoz közeledve.