Ebben a helyzetben, - de igazából máskor is - jobban járunk, ha csak akkor megyünk be a kórházba, amikor valóban szükséges, ezért most arról fogok írnni, hogy otthon mivel tudjuk segíteni a vajúdást és milyen az, amikor halad a szülés.
Sajnos nem tudunk eleget még erről a kórokozóról, ezért is nehéz védekezni ellene, de az biztos, hogy jól tesszük, ha minél kevesebbszer vagyunk és minél rövidebb ideig olyan helyen, ahol esélyünk van elkapni. Márpedig a rendelők, kórházak, a kórházakban is dolgozó szakemberek sajnos most veszélyforrások.
Ráadásul sok kórházba most az apákat sem engedik be, sem a fogadott orvost, szülésznőt, ami most sokaknak kihúzta a talajt a lába alól. Első sorban nekik, de persze mindenki másnak is szeretnék fogódzót adni azzal, hogy hogyan érdemes a vajúdást - akár a párunkkal, családunkkal - addig otthon tölteni, amíg a kórházba menés szükségessé nem válik.
Mivel a várandósság, a szülés és a gyerekágy egészséges, élettani folyamatok, amennyiben nincsen kifejezetten betegségre utaló tünetünk, jobban járunk, ha otthon maradunk, amíg csak tudunk. Igaz ez a szülésre és a várandósgondozásra is.
A magyar várandósgondozásban felajánlott 21 vizsgálat sokkal több mint az európai átlag és nem egy közüle a nemzetközi irányélvek szerint elavult vagy nem ajánlott, ezért most különösen érdemes megfontolni, hogy melyik ér meg annyit, hogy kimenjünk érte otthonról. Az egyéni gondozási terv kialakításának gondolatával, már a rendeletalkotónak is az volt a szándéka, hogy ne kapjon mindenki egyen rutin ellátást, de tegye fel a kezét, akinek tényleg elmondták, hogy milyen vizsgálat mire jó és beleszólhatott, hogy a személyes előzménytörténete alapján most mire van valóban szüksége? A vizsgálatok között egyetlen egy sincs, ami egészségesebbé tenné a kisbabánkat, ezért tájékozódjunk - én is igyekszem segíteni ebben - és csak a valóban indokoltakra menjünk el. Nem tűnik ésszerűnek, hogy egy egészséges várandós, egy panaszmentes várandóssággal ugyanannyi vizsgálaton vegyen részt, mint egy alapbetegségekben szenvedő, panaszokkal rendelkező várandós. Hagyjuk meg most az orvosi erőforrásokat a valóban indokolt esetekre és ne kockáztassuk a fertőződést nem indokoltan. A legtöbbet most is a babánkért az egészségés életmóddal, táplálkozással, mozgással, lelki egyensúllyal tudunk tenni.
Igaz ez a szülésre is. Eddig is csökkentette a beavatkozások számát és növelte a spontán hüvelyi szülés esélyét, ha a szülés alatt addig maradtunk otthon, ameddig csak biztonságban éreztük magunkat, de most még egy nagyon komoly okunk van arra, hogy minél kevesebb időt töltsünk a kórházban, hogy minél kevesebb esélyünk legyen a vírussal találkozni és hogy a kórházban se vegyük el a valóban ellátásra szorulóktól az orvosokat. A szülés nem orvosi esemény, a fejlett egészségüggyel rendelkező országokban sem orvosok, hanem szülésznők, bábák kísérik az élettani szüléseket. A világon naponta megszülető kb. 360.000 kisbaba mellett csak kis számban van orvos, a népesség mégis növekszik.
Azzal szeretnék segíteni nektek, hogy elmondom, hogy az otthoni vajúdást, hogyan tudjátok kellemesebbé tenni és mik annak a jelei, hogy halad a szülés. De a legfontosabb, hogy a szülésnek a főnöke mindig a szülő nő, ezért annak kell történnie, amit ő jónak, helyesnek érez. Igaz ez akkor is, ha azt tervezte, hogy hosszan marad otthon, de ehelyett egyszer csak mégis be akar menni és akkor is, ha körülötte már mindenki ideges és szeretné beküldeni, de ő még nem akar menni. Bizzunk a szülő nőben és ő is bízzon magában, ne akarjon senkinek és semminek megfelelni, csak figyeljen befelé és próbálja az elméjét lecsendesíteni, mert a szüléshez ki kell kapcsolni a neocortexünket, a gondolkodó agyunkat. És ki kell küszöbölnünk azt, hogy féljünk, mert a félelem növeli az adrenalin szintet és ez nem engedi felszabadulni a szüléshez szükséges oxitocint és a hozzá járó belső fájdalomcsillapítókat. A félelemtől az izmaink megfeszülnek, a tágulás nehezebben megy és a feszes szövetekben csökken a vérellátás, ami nem segíti se a mi testünk folyamatait, se a kisbabánkat.
Miután a szülés megindulásának izgalmán sikerült úrrá lennünk, először csekkoljuk, hogy minden tárgyi dolog elérhető-e, amire szükségünk lehet:
- a bepakolt kórházi táska, a kiskönyv a leleteinkkel és az irataink, elegendő inni és ennivaló, időjárásnak megfelelő ruha kikészítve, babaülés, babaruhák
Ha ezek megvannak, akkor lassíts, vegyél néhány nagy levegőt és képzeld el, hogy milyen körülmények között lennél most a legnyugodtabb, hol éreznéd magad most biztonságban, mitől lenne most kellemes, kényelmes ez a helyzet és menjél oda, teremtsd meg és közöld ezt a pároddal is, ha veled van.
A vajúdás folyamatát a hormonok irányítják, azok közül is a legfontosabb az oxitocin, ami az összehúzódásokat csinálja, ez pedig jobban termelődik, ha félhomályos, kellemesen meleg helyen vagyunk, ahol a kedvenc zenéink szólnak, szeretettel teli érintést, masszázst kapunk, bíztatás, szerelmes tekintet, vidám, oldott hangulat, finom, nyugtató illatok vesznek körül. Abban, hogy kapcsolatban maradjunk magunkkal sokat segít, ha senki sem magasodik fölénk, senki se utasítgat, senkinek sem kell megfelelnünk. Bármi is az, aminek most szükségét érezzük, ne tagadjuk meg magunktól. Teremtsük meg magunknak azt a kis szerelmi fészket, ahol várhatjuk a kisbabánkat.
Sokaknak ez a fürdőszoba vagy a vécé, mert sokan szeretik a meleg zuhany lazító hatását is és mert a vécén könyebb úgy ülni, hogy ne nehezedjünk a farokcsontunkra és az sem olyan zavaró, hogy különböző testnedvek távoznak belőlünk. Elfolyósodott nyákdugó, vizelet, széklet, előfordulhat és teljesen normális az is ha hányingerünk lesz vagy hányunk is. Ha nem a vizesblokkot választjuk, akkor érdemes a szőnyeg, az ágy, a kanapé megóvása érdekében, valami vízhatlant magunk alá tenni. Leakaszthatjuk a zuhanyfüggönyt, használhatunk tiszta fóliát vagy szétvághatunk még nem használt nagyméretű kukászsákot és arra rakjunk tiszta, puha dolgokat, pokrócot, lepedőt, törölközöket, lehet nyugodtan egy kisebb halom, hogy egy puha vastag réteg legyen a fólián, amin feküdni, térdelni, guggolni is kényelmes. Persze a fürdőben is kényelmes lehet mindez alánk.
Különösen az első szülések lassabban kezdődnek és átlagosan 10-12 órát tartanak, ezért az elején a legfontosabb, hogy feleslegesen ne veszítsünk energiát. Ezért együnk, ameddig és amennyit csak tudunk és rendszeresen igyunk, de amíg lehet próbáljuk a kontrakciók méregetése helyett, még alvással tölteni az időt, ha aludni már nem tudunk, akkor legalább pihenjünk és csak akkor kelljünk fel, amikor már pihenni sem tudunk. Ilyen összehúzódások még rendszertelenül, akár több nappal a szülés előtt is jelentezhetnek, ezekkel bemenni a kórházba még nem célszerű és a szülésnek ez az első szakasza akár 3 napig is eltarthat, szóval próbáljunk nyugodtak maradni és csak annyi energiát veszíteni, amennyi feltétlenül szükséges.
Ha már nem tudunk nyugton maradni, mert a kontrakciók olyan sűrűn jönnek, hogy köztük érdemben már nem tudunk pihenni, és csak úgy tudjuk átvészelni, hogy megváltoztatjuk a légzésünket, akkor érdemes csak elkezdeni méregetni és akkor sem az a legérdekesebb, hogy mennyi idő telik el két hullám között, hanem az, hogy egy hullám milyen hosszan tart. Direkt mondtam hullámot, nem csak azért mert a fajás szó túlságosan fájdalomfókuszú és ezért kevésbé szeretem, hanem azért is, mert tényleg hullám szerűen jön az érzet. Először a távolban bukkan fel és aztán jön, jön egyre közelebb, míg a csúcspontra nem ér és aztán megint távolodik. Ezeket a hullámokat érdemesebb inkább mérni és ha 10-15 másodpercig tartanak, akkor még a szülés elején vagyunk, amikor igazán komoly lesz, akkor 60-90 másodpercig is eltartanak. Eleinte a hullámok között nagyon változó idő telik el, hosszab szüneteket néha rövidebbek követnek, váltakozva. Vannak tevékenységek, amik elterelik a figyelmünket és akkor nem jön kontrakció vagy vannak testhelyzetek, amikben nem jön, akkor ez még a tágulás eleje. Ha a tágulás az intenzív szakába lépett, akkor már mindig jön a kontrakció akárhogyan vagyunk, akármit csinálunk.
Jellemzően ekkor a hullámok közti idő is egyformábbra, majd egyre rövidebbre vált, a hullámok hossza egyre nagyobb lesz és az erejük is. Ez a "maradj talpon" szakasz. Jó, ha ilyenkor minél tovább tudunk függőlegesben maradni, sétálni, lassan lépcsőzni, táncolni csípőkörzéssel a szünetekben vagy ráborulni, támaszkodni, függeszkedni valamire és a kontrakció alatt sóhajtani, prüszkölni, énekelni, hangot adni, miközben lazán tartjuk a szánkat, mert ez segít lazán tartani a méhszájat is. Jó ha időnként váltogatjuk a testhelyzeteket, egy-egy evés, ivás, pisiszünetet iktatunk közbe és utánuk mindig valami mást próbálunk ki.
Ha már elfáradt a lábunk, akkor se feküdjünk még le, ha tudunk inkább üldögéljünk a nagy labdán, lógjunk egy kampón átvetett kendőben vagy térdeljünk egy nagy kupac párnára előre dőlve vagy üljünk a vécén a mosógépre borulva, csak ne feküdjünk, ha még bírunk. Rendszerint ilyenkor már nagy erők kényszerítenek minket lejjebb, de ezeket már nagyon jól lehet csillapítani a keresztcsont, a fenék, a hát gyengédebb vagy erősebb masszírozásával, az alhas, a keresztcsont meleg borogatásával és illóolajokkal pl. muskotályzsályával, de jók lehetnek nyugtató olajok mint a levendula, afrodiziákumok mint a rózsa, az ilang-ilang vagy kifejezetten a szüléshez, vajúdáshoz készült keverékek. Figyeljünk, hogy az illóolajokat ne közvetlenül vigyük fel a bőrre, hogy szembe ne kerüljenek és hogy a szükséges legkisebb adagot használjuk. Ha hagyjuk, a nők utasításai alapján kialakul egy koreográfia: a szünetekben talán néhány másodperc alvás vagy oldaltfekvés, ablaknyitás vagy legyezés, ivás és egy falat ennivaló, esetleg kevés bíztató, kedves szó. Az összehúzódás alatt felpattanás, meleg borogatás az alhas aljára, a keresztcsont masszírozása, ringatózás, nyögés, fujtatás.
Ha van kéznél segítő, akkor ezeknek a kivitelezésében, ill. a kívánt testhelyzet megtartásában tud segíteni. Jó, ha észben tartja az ivás és a mosdóba járás fontosságát és időnként kedvesen megkérdezi, nem lenne-e itt az ideje. A segítő ne beszéljen feleslegesen, ne utasítgasson, bízzon a párjában és tegye, amit kér, álljon a rendelkezésére.
Ha vannak nagyobb gyerekek érdemes őket erre az új helyzetre felkészíteni, hogy lehet, hogy a vajúdás szemtanúi lesznek. Meséljük el, mit fognak látni, hallani a koruknak megfelelően, reálisan. Ha a szüléskor fent vannak, akkor sokszor az apa feladata lesz velük lenni, elmondani nekik, hogy mi történik, gondoskodni róluk, hogy a szülő nő figyelmét ne vonják el a szülésről. Ha emiatt egyedül marad a vajúdó, akkor remekül lehet pl. az ajtókeretbe állva előre támaszkodni és hátulról a keresztcsontunkat neki nyomva masszírozni vagy a zuhanyból a vizet az alhasunkra folyatni és kizárni a családi zajokat. Vagy egy széles, erős kendővel a farpofákat vagy az alhasat finoman rázogatni, amennyire jól esik.
Ha sikerül a kontrakciók ritmusára ráállnunk, akkor jellemzően így, csak egyre gyorsabb egymásutánban folytatódik a kialakult koreográfia, amíg be nem megyünk a kórházba.
Ha bár sokan gondolják, hogy a szülés egy olyan véres dolog, valójában a

az is inkább a tágulás végefelé, ún. tágulási vérzés, ezért ha egy evőkanálnyi vagy annál is több, világos piros vér jönne, esetleg alvadt vérdarabokkal, akkor azonnal indulni kell a kórházba. A sok vér, amire kórházban szülők emlékeznek a gátmetszésből, ill. az orvosságok használata miatt lesz, tehát otthon nem várható.
Ahogy a vajúdás halad előre, a hullámok egyre hosszabbak és erősebbek lesznek, a köztük levő szünet egyre rövidebb és nyílik a méhszáj, amin a baba majd átjön, ugyanilyen módon a nők tudata beszűkül és a kívülállóknak ez adja a legjobb támpontot arra, hogy hol tarthat a szülés.
Ha még udvarias, megköszön, mosolyog, másokról gondoskodik nagyon az elején van.
Ha már inkább csukott szemmel van, nem válaszol vagy igen lassan a kérdésekre, nem emlékszik számokra, nem udvarias, esetleg káromkodik, megpróbál egyedül lenni vagy nagyon erősen támaszkodik és igényli a gondoskodást, akkor beljebb van.
Ha már a lassan feltett legegyszerűbb kérdésekre is "nem tudom" a válasz vagy semmi, mert már képtelen kommunikálni, ha sorra veszi le a ruháit vagy nem érdekli, hogy ki látja vagy hogy mi van rajta, ha a kontrakciók 1-másfél percig is eltartanak, akármit csinálunk, akárhogyan vagyunk és olyan erejük van, hogy muszáj a légzésünkön változtatni, ahhoz, hogy kibírjuk, és a kontrakciók rendszeresen egyre sűrűbben jönnek, akkor nagy valószínűséggel egy beindult és jól haladó szülésről beszélünk.
Ebben a helyzetben mindenki számára elérhetővé szeretném tenni, amit az élettani szülésről tudni lehet. Ezért a szülésfelkészítő tanfolyamaim anyagát ingyen a Bábakalács Születésház zárt csoportban online elérhetővé teszem. Lesznek élő bejelentkezések és válaszolok a kérdéseitekre is, kommentekben is.
Együtt, összefogva, átvészeljük ezt is!

​